Konstantinápoly pontos Duna-parti másának felépÃtésébÅ‘l és bazárbevételeibÅ‘l szeretett volna milliomos lenni Somossy Károly revüigazgató, életművész. Az uzsorahitelekbÅ‘l felépÃtett lágymányosi török város azonban a rendszeres szúnyogtámadások miatt fél év alatt csÅ‘dbe ment. A budai Aja Szófia dzsámi helyén ma a Schönherz Zoltán Kollégium áll.
Paleocapa Péter olasz mérnök és Lechner József királyi országos épÃtészeti fÅ‘igazgató a törvényhozásnak tett beszámolói szerint a 153 emberéletet követelÅ‘ és a több milliós kárt okozó 1838-as nagy pesti árvizet, a Duna Gellérthegy alatti keskeny (298 méter) kanyarja és a tágas (1043 méter) Csepel-szigetcsúcsi elágazása közötti csekély vÃzhozamú, ezért jégdugulást elÅ‘idézÅ‘ szakaszának volt köszönhetÅ‘. A késÅ‘bbi pusztÃtó erejű árvizek elkerülése végett a mérnökök 1847-ben azt javasolták az államnak, hogy a Gellértheggyel szemközti pesti rakpart lebontásával szélesÃtsék ki folyómedret 380 méteresre; a vÃzhozam felgyorsÃtása érdekében pedig zárják le a Duna soroksári ágát úgy, hogy a Gellérthegy tövében egy 4,1 négyzetkilométer nagyságú kikötÅ‘nek is alkalmas Duna-ágat kialakÃthassanak.
MÃg Pest városa és az ekkor még a Habsburg koronauradalom alá tartozó Ráckeve községe az országos vÃzi-és szárazföldi útjaikat, valamint a lebontásra Ãtélt házaikat féltette, addig a törvényhozás a Vásárhelyi Pál által kiszámolt tetemes mederszabályozási költség (8,9 millió forint) miatt mondott nemet a tervre. A pénzügyi keret hiánya mellett a Duna fÅ‘városi és magyarországi szabályozásának a Bach-korszaknak nevezett politikai fordulat sem kedvezett. A levert szabadságharcot követÅ‘en ugyanis mÃg a hazai közvélemény passzÃv rezisztenciába, addig a tömegektÅ‘l félÅ‘ Bécs nyÃlt abszolutista önkénybe menekült: eszerint sem a magyaroknak, sem az osztrákoknak nem volt érdekében, hogy egy honszeretÅ‘ polgár vagy nemes vezetésével elvégezzék ezt a hatalom szempontjából gyanúsnak értékelhetÅ‘ nagy társadalmi összefogást igénylÅ‘ munkát. Az elsÅ‘ kapavágásra tehát csak a kiegyezés után kerülhetett sor. A kormány elÅ‘ször 1870-ben 14 millió forint kölcsönbÅ‘l kezdte el szabályozni a fÅ‘város Duna szakaszát, amelynek több mint a felét (7,7 millió forint) tette ki a két száraz és két vizes dokknak is helyet adó öbölszerű promontori Duna-ág kialakÃtása.
A fÅ‘város három és fél év alatt elkészült új kikötÅ‘je több mint 3,6 kilométer hosszú szakaszt csÃpett le a Gellérthegy alatti Dunakanyar budai oldalából, amelynek legszélesebb része meghaladta a két kilométert. A tényleges kikötÅ‘ keleti oldalát a Duna Ãvét követÅ‘ 3,79 méter magas töltéspart, nyugati oldalát pedig nagyjából a mai Stoczek – Bogdánfy felsÅ‘ szakasza – VÃzpart utcák határolták, de a kikötÅ‘ háttérintézményei miatt az ipari terület egészen a Promontori útig (ma Budafoki út) nyújtózkodott. A kikötÅ‘ bejáratát Reitter Ferenc fÅ‘mérnöki vezénylete alatt a fÅ‘kivitelezéssel megbÃzott bécsi székhelyű Allgemeine Österreichische Baugesellschaft cég a mai Kopaszi gátnak nevezett területen képezte ki. Mivel a hatalmas kikötÅ‘ közepén 1873-ban kezdték el épÃteni a Dunántúlt Alfölddel összekötÅ‘ zsilipekkel tagolt Déli Vasúti ÖsszekötÅ‘ hidat (ma részben a Lágymányosi hÃd is), Ãgy Engerth Vilmos udvari és Wex Gusztáv miniszteri tanácsosok ajánlata alapján közvetlen keskenynyomtávú vasúti összeköttetést is kiépÃtettek a vasúti hÃd és a kikötÅ‘ szélén álló kÅ‘olaj-finomÃtó és téglagyár között (mai Móricz Zsigmond körtér és Gárdonyi tér közötti terület). A mérnökök ajánlását megfontolva az állam hosszabb távon kilátásba helyezte azt is, hogy a Gellérthegy belsejében közraktárakat alakÃtanak ki az esetleges megugró teherforgalom miatt (ez utóbbi létesÃtmény nem valósult meg).
