Magyarkultúr – kulturális magazin
A Svéd Akadémia döntése értelmében 2025 irodalmi Nobel-díját Krasznahorkai László kapta. Az indoklás szerint „látomásos és sűrű prózájával a modern kor szorongását, az emberi létezés széthullását és a művészet megváltó erejét jelenítette meg.”
Krasznahorkai ezzel Imre Kertész után a második magyar író, aki elnyerte az irodalom legnagyobb elismerését. A világirodalmi kánonban már évek óta a legnagyobbak között tartották számon, de most hivatalosan is a korszak meghatározó írói közé lépett.
Művei – mint a Sátántangó, Az ellenállás melankóliája vagy Seiobo járt odalent – nem könnyű olvasmányok. Hosszú mondatai, hömpölygő gondolatfolyamai az emberi lét végső kérdéseit kutatják: mi tart össze egy világot, amely már régen széthullott? Hol van a helye a művészetnek, ha a civilizáció omladozik körülöttünk?
A Nobel-bizottság külön kiemelte, hogy az író „az apokalipszis közepette is képes volt a művészet erejét megerősíteni.” Ez a mondat tökéletesen leírja Krasznahorkai világát: a pusztulásban is ott rejlik a rend, a káoszban is van szépség, a végben is ott lapul a kezdet.
Krasznahorkai életműve túlmutat az irodalmon. Béla Tarr filmrendezővel közös munkái – különösen a Sátántangó – kultikussá váltak, világszerte elemzik őket egyetemi kurzusokon, irodalmi és filmes műhelyekben. Műveiben a magyar vidék pora, az emberi lélek labirintusa és a történelem terhe egyetlen sűrű szövetté olvad össze.
Ez a díj nemcsak személyes elismerés, hanem a magyar irodalom újabb diadala. A világ most újra felfigyel egy országra, ahol a mondatok nemcsak történeteket, hanem sorsokat hordoznak. Krasznahorkai László bizonyította: a magyar nyelv képes a világ legmélyebb igazságait is kimondani.
- Előkerült Pesty László – lezárt ügy, nyitva maradó kérdések
Eltűnt. Keresték. Majd előkerült. A hivatalos történet ennyiben összefoglalható. A valóság azonban – ahogy az lenni szokott – jóval árnyaltabb. Néhány nappal ezelőtt még körözés volt érvényben Pesty László, dokumentumfilmes, közéleti szereplő ellen. A rendőrség eltűnt személyként kezelte az ügyet, a sajtó pedig – részben információhiányban – találgatni kezdett. Majd hirtelen jött a közlés: jelentkezett, - A MAGYAR KULTÚRA NAPJA – január 22.
A jeles nap alkalmat ad arra, hogy kiemelt figyelmet szenteljünk évezredes hagyományainknak, gyökereinknek, felmutassuk és továbbadjuk a múltunkat idéző tárgyi és szellemi értékeinket. Ebben az évben Weöres Sándor verseivel ünnepelünk a Nemes Nagy Ágnes Színészképzés15.sz. osztály diákjainak közreműködésével. ÖRÖKLÉT – felnövéstörténet Weöres Sándor verseiből -felolvasóest-re várjuk kedves vendégeinket! A részvétel díjtalan, regisztrációiukat várjuk emailen: okh@ujbudakozpont.hu - Olvasmányos várostörténet – Őrmező
A mai Őrmező első pillantásra olyan, mint sok más budapesti lakótelep: panelházak, fák, parkok, buszmegállók. De aki kicsit mélyebbre ás, gyorsan rájön: Őrmező nem véletlenül lett olyan, amilyen. Nem „csak úgy” felépült – hanem elképzelték, megrajzolták, és szerepet szántak neki Budapest térképén. Amikor még tényleg mező volt A terület neve nem költői túlzás. Őrmező a - Soós Imre tragikus halála – öngyilkosság, gyilkosság vagy eltussolt igazság?
Soós Imre a magyar filmtörténet egyik legnagyobb ígéretű tehetsége volt. Mindössze huszonhét évesen hunyt el, pályája csúcsán, amikor neve már nemcsak itthon, hanem nemzetközi szinten is ismertté vált. Halálának körülményei azonban máig nem tisztázottak, és az évtizedek során egyre több jel utal arra, hogy a hivatalos verzió – a kettős öngyilkosság – súlyos kérdéseket hagy - Balázs Péter – Emlékezetes búcsú a magyar színház nagy öregjétől
Ma reggel elhunyt Balázs Péter, a Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész, rendező és korábbi színházigazgató – 82 éves korában. A szolnoki Szigligeti Színház közössége közölte a gyászhírt. A társulat mély fájdalommal búcsúzik „szeretett egykori igazgatójától, barátunktól és példaképünktől”. Életút: a színész, akinek neve összefonódott a magyar színházzal Balázs Péter 1943. március 5-én született Budapesten egy
